Elkezdődött az iskola, így kevesebb a szabadidőnk is. Tegnap elmentünk a helyi szemüveg plaza-ba, hogy megnézzük igaz e, hogy az otthoni árak töredékéért lehet szemüveget csináltatni. Nem volt nehéz megtalálni a helyet, bementünk, ahol mint a piócák csaptak le ránk az eladók. Kiabáltak utánunk a kis üzletekből, hogy odamenjünk vásárolni. Eszter kinézett a 3 emelet közül egyet kis árust, ahol elkezdtünk nézelődni. Gyorsan ki is derült az eladók számára, hogy valamit tudunk kínaiul, így ezután nem is mertek úgy beszélni. Közel két órás próbálgatás után találtunk is pár nekünk tetsző darabot kiválasztani. Kiderült, hogy szinte bármelyik keretbe napszemüveg lencsét is beleraknak, így választottunk sima szemüveget, és napszemüveget is. Egy kis alkudozást követően meg is egyeztünk az árban, amiről csak annyit mondok, hogy otthon két szemüveg árát se futja ki az itt csináltatott két sima, és két napszemüveg. Az árat követően jött a következő meglepetés, amikor is mondták, hogy sétáljunk egyet mert kb. egy óra múlva kész a négy szemüveg. Hihetetlen volt. Kaptunk tokokat, törlőkendőt, tisztítófolyadékot, így elégedett vásárlókként távoztunk az üzletből. Sajnos én képeket nem csináltam ott, de Eszter igen. Összességében hatalmas élmény volt!

Ma iskola után kicsit lepihentünk, és kitaláltuk, hogy akkor induljunk neki a híres Nanjing Roadnak. Nagyon könnyen odataláltunk, mert már a metrót úgy használjuk, mintha otthon lennénk :) Az utca hatalmas. Tele emberekkel, óriási üzletekkel. Itt van például a világon 5. M&M's World, ahol a szivárvány összes színében lehet kapni a cukorkákat, és mindenféle plüss és egyéb figurákat.

Nanjing Road képekben

Miután átküzdöttük magunkat az embertömegen, mert itt már turisták is voltak bőven (hozzáteszem, hogy természetesen kínai turisták, így továbbra is látványosságszámba mentünk ma is), szembe találtuk magunkat a híres Bund-al. Hihetetlen élmény volt, ahogy amit eddig csak az útikönyvekben, és az interneten láttunk, mint Shanghai látványossága ott van előttünk életnagyságba. 

A Bund

A hármas magyar osztag

Kellőképpen elfáradva vettük az irányt hazafelé, az első metróra második próbálkozással fel is túródtunk, még jó hogy csak egy megállót mentünk. Ezután jött a sokk. A fotó prezentálja, hogy mennyien próbálták arra venni az irányt, amerre nekünk is kellett volna. Itt már meg se próbálkoztunk azzal, hogy felférjünk, inkább leintettünk egy taxit, ami seperc alatt, és hozzáteszem, az otthoni árakhoz képest aprópénzért (25 yüen a 7 km), hazarepített minket. Az egyetem sarkánál megvettük a mai Co-Co adagunkat, így lassan alszunk is! 

A metró, amivel nem próbálkoztunk felvenni a harcot