A csaknem két napos utazás után, végre megérkeztünk Shanghaiba. Az út jó volt, csak nagyon hosszú. Annyi féle embert láttunk, hogy szerintem nem is él már többféle a földön belőlük. :) Itt ott volt egy kis légörvény az úton, de nem volt súlyos. És valóban, az Emirates egy igen jó kis légitársaság minden szempontból.

A repülő időben szállt le, a belépésnél sem volt semmi gond. Mondhatni nem is szóltak hozzánk, csak leellenőrizték az útlevelet, a vízumot és mehettünk is. A csomagok is megérkeztek rendben, sértetlenül. Váltottunk pénzt, és vettünk egy SIM kártyát, és jöhetett a taxi vadászat. Hatalmas sor volt, de nagyon jól halad, mert voltak ilyen rendőrszerűségek, akik irányították a dolgot. Az út során volt egy kis vitánk a sofőrrel, hogy az előre megegyezett 300 yüen-ből, hogy lett félútra 400, de a végén megegyeztünk, hogy jó lesz az a 300, mert így is jól jár.

A bejelentkezés után jöttek a problémák a szálláson. Először nem volt áram a szobánkban. Hívták a staffot, hogy orvosolják a problémát. Már ketten nézték, és nem tudták mi az oka, ezért kaptunk másik szobát, ahol meg a kártyás zár akadt ki. Akkor visszajöttek, hogy ezt is megjavítsák. Hozzáteszem ez már olyan fél egy körül volt. Ezután gyorsan kiszabadítottuk a bőröndöket a folpakkból lefürödtünk és aludtunk is. Gondoltuk majd valamikor délelőtt csak felkelünk, de hát fél 12 volt mikorra kimásztunk az ágyból, de tudtam volna még aludni.

Elmentünk kifizettük még a szállásért a foglalót, és elindulunk körülnézni a környéken. Első meglepetés volt, hogy sehol sincs a beígért szmog. A szél kellemesen fújdogált, lehet ez lehetett azokat. A páratartalom igen magas, mert még Eszter is izzadt :), de teljesen kibírható eddig. Elsétáltunk a közeli futball stadionig, közben ittunk egy-egy helyi limonádét. Eszter valami nyúlós zselével, Zsófi mini citromokhoz hasonlító valamivel, én meg aloéval. Jól le is hűtött minket, mire megtaláltuk a bevásárlóközpontot, ahol tudtunk venni dolgokat.

Addigra már igen éhesek voltunk, így kerestünk egy kis éttermet ahol ehetnénk. Egy egész szint tele volt kisebb nagyobb helyekkel ahol enni lehet. Volt fánkos, fagyis, sütis, minden amit a szem száj megkíván. Volt ahol láttuk, hogy egy nagy tálat kiraknak az asztalra és abból esznek együtt az emberek.  Gondoltuk ez jó lesz, mert itt minden éttermen volt kinn egy kis smile, hogy milyenre értékelik az interneten, és hogy mikori a kiírás, és ez nagyon nagy mosolygós fejet kapott.  Kaptunk egy lapot, és egy étlapot. A lapon rajta volt minden ami az étlapon, ott kellett bejelölni, hogy mit rakjanak a nagy tálba. Addig még ment is, hogy kiválasztottuk a képek alapján, mi tetszik, de amikor megkérdezték, hogy milyen alapot szeretnénk, nem igazán tudtuk, hogy mi a különbég a felsoroltak között. Annyit tudtunk, hogy melyik az erős karaktere, mondtuk, hogy ne legyen erős, rámutattak kettőre, hogy azok nem azok. Bíztunk is a pincét srácba, de amikor megjelent az ebédünkkel, és dió nagyságú erős paprikák vigyorogtak ránk a tálból kétségeink támadtak, hogy megértette e, hogy mi nem erőset szeretnénk enni. De végül is ki lehetett bírni, de a paprikát nem kóstoltuk meg, hogy milyen lehetett. Volt benne, amit választottunk (répa, lótusz, valami zöldségféle és talán fafülgomba, és valami zöldség, ami inkább az üvegtésztára hasonlított), foghagyma, mogyoró, hagymaféle, olajos szójaszószos öntettel. Ehhez kértünk rizst, még amit mindenkinek kis tálkákba kihoztak. A pálcikával jól boldogultunk, jól is laktunk nagyon.

Ezután bevettük magunkat a Carefour-ba vásárolni. Az üzlet elég nagy volt és a kínálat, hihetetlen. Rengeteg gyümölcs, zöldség, holdsüti, húsfélék (a fekete csirke is ott figyelt), szárított halak és minden amit el lehetett képzelni. Az egészben az volt a poén, hogy semmiről sem tudtuk nagyon megállapítani, hogy mi is az. Kóstoltunk óriási csipkebogyót is, és az eladóval meg is vitattuk, hogy nálunk egy milyen kicsi az ittenihez képest a bogyó. Hihetetlen, hogy meg értjük mit mondanak nekünk, az már más kérdés, hogy ők nem mindig tudták, mi mit is szeretnénk. Nagyon megörülnek, ha megszólalunk kínaiul és utána úgy is beszélnek hozzánk, mintha mindent értenénk is. Rengeteg féle, WC papír, zsebkendő, és miegymás volt. Nem is tudtuk mit válasszunk akkora a kínálat, és az árakról ne is beszéljünk. Illatos mintás papírzsepiből 10 csomag 3 yüen.  És igen, itt fél liter Coca-cola csak 2,5 yüen. :) A végén még tudtam bankkártyával is fizetni a kassznál, és a bank is jól számolta át a pénzt.

Míg elpakoltuk a cuccokat Eszter bement egy kis teaboltba. Egy idő után utána mentem, mert már nagyon sokáig ott volt, hát nem ott fogták teát kóstolgatni. Engem is kedvesen meginvitáltak, és nagyon finom jázminos teát ittunk. Nagyon kedvesek voltak, ezért vettünk is egy kis teát, fémdobozban, olyat amilyen Eszter szokott inni, He Min tanárnővel.

El is telt gyorsan két óra, és elindultunk vissza a szállásra. A szél nagyon fújt, lehet valami vihar jön. Már délután észrevettük, hogy igen-igen néznek minket az utcán, ami már odáig fajult, hogy meg is állapítottuk, hogy lehet lesz itt még közlekedési baleset is, ha a robogósok nem az utat figyelik, hanem minket bámulnak. Egyébként rengeteg robogós van, mindenütt mennek és folyamatosan dudálnak. :) Nem hittem, hogy ennyire megnéznek majd minket, nem vagyunk mi UFO-k, csak fehérek.

Visszafele még egy kis beugróban megláttuk az első nyilvános WC-t is, hát mit is mondjak….

Ennyit röviden az első napról. Holnap beiratkozunk, és folytatjuk kalandozásunkat ebben az ismeretlen, de nagyon izgalmas városban.

Képek hamarosan, mert nem olyan egyszerű itt az Internethasználat, de majd ha visszajöttünk a mai programról töltök föl párat! :)