Az utóbbi pár napban nem volt túl sok időnk írni, de most megpróbálom bepótolni és összeszedni, hogy merre is jártunk azóta. 

A Bundon tett kirándulás után pár esős nap következett, ami tökéletes idő volt a tanulásra ;) Találkoztunk He Min tanárnővel akivel együtt töltöttünk egy délutánt. Ebédeltünk egy nagyon érdekes étteremben, ahol speciálisan shanghai-i ételeket kínáltak. Nagyon finom dolgok voltak, de volt amiről azóta sem tudjuk, hogy mi lehetett. Utána nyakunkba vettünk a várost, és elmentünk egy kiállításra, ami a híres SWFC-ben, azaz ismertebb nevén a sörnyitó toronyban volt. Nagyon meglepődtünk, amikor az általam várt kalligráfiák, selyemfestések helyett, egy nagy halom panda várt minket. Nagyon cukik voltak. :)

A tornyok árnyékában

Ezután kisétáltunk a Bundra ahol megvártuk, hogy a felhőkarcolók fénybe boruljanak. Gyönyörű látvány volt, ahogy az ég besötétedik, és a fények kigyúlnak. Miután kigyönyörködtük magunkat a tornyokban, átbuszoztuk a várost, vissza az egyetemhez. Addigra már be is sötétedett és meg is éheztünk.

Kiderült, hogy a közeli plazaban van egy nagyon különleges étterem, és mivel mi nagyon szeretjük a kínai tésztákat, ettünk is ott egy fincsit. Bablisztből tésztát, levest, ragacsos rizsfinomságot, és az egész megkoronázásaként valami tengeri izéből készült tészta volt juhpacallal... na ezt az utóbbit kihagytam. Annyira finom volt, hogy Eszterrel azóta is voltunk ott enni, és még fogunk is menni az biztos. 

A hétvégére betervezett állatkerti pandalátogatást elmosta az eső, így a délutánt új kínai barátnőnkkel töltöttük, és megtudtunk pár érdekes dolgot a kínai családokról. Egészen elképesztő dolgokat mesélt, és kiderült az is, hogy amit mi gondolunk, hogy milyen jó, hogy itt egy nőre 5 férfi jut, annyira mégsem könnyíti meg a párválasztást. Azok amiket mesélt megérnének egy külön bejegyzést is. 

A vasárnapot egy nagyon különleges helyen töltöttük. Köszönet érte He Min tanárnőnek, aki megtalálta ezt a szuper buszos utat a közeli Mudu nevű településhez. Nagyon vicces volt, hogy a három órás útból csaknem 1,5 óra megtett út után is még mindig Shanghaiban voltunk. A városka gyönyörű volt, tele különféle kertekkel, templomokkal. Ez volt az a Kína amit sokszor a fényképeken látunk. A régi épületek, a kanális, a lótuszvirágok. Igazán gyönyörű látvány volt.

Az egész napra csak a förtelmes büdös tofu szaga nyomta rá a bélyeget. Életemben nem éreztem még ilyen bűzt, és hogy ezt még meg is eszi valaki ?! Mondjuk akinek nem lett volna rá gusztusa, azoknak még mindig tartogatott Mudu finomságokat, az élve nyársrahúzott és meggrillezett rákocskák képében. Még jó, hogy vittünk magunkkal elemózsiát és hogy volt a közelben egy KFC :D Estére kellemesen elfáradva értünk haza, de hétfőn megújult erővel vetettük bele magunkat a shanghai-i életbe, mert Eszterrel egy újabb városrész felfedezésére indultunk.

Tianzifang volt a célpont, amit még otthon mindketten kinéztünk magunknak az interneten. A metró útvonal kisilabizálása után útirányba álltunk, ha nem zavart volna meg minket, az amit a metrón ülve a hangosbemondóba mondtak. Annyira koncentráltunk rá, hogy mikor bemondták, hogy a Shanghai Art Muzeum megállója következik, rájöttünk, hogy már túlmentünk a megállón ahol le kellett volna szálljunk. De sebaj, leszálltunk és megvártuk a következő visszamenő metrót, és meg is érkeztünk erre az igazán különleges helyre. Itt rengeteg kis üzlet, galéria, étterem, bár várt minket.

Azt se tudtuk hova kapkodjuk a fejünket a sok látványosságtól. El is töltöttük itt az egész délutánunkat. Itt különlegességként csak egy pár nyársra szúrt polipot találtam, amik megsütve igazán guszták voltak.

A mai napon pedig, még mindig nem volt időnk pihenésre, ugyan is az iskolával a Yu Garden-be mentünk kirándulni. Ez is egy tipikus kínai kert, a híres cikk-cakkos hídjával, és a gyönyörű pagodás kertjével.

Rengetegen voltak, bele se merek gondolni, hogy mi lehet itt hétvégén, ha egy kedd délután szinte verekedni kellett a hídon, hogy átjussunk a túloldalra.

Itt két igazán különleges és finom ételt kóstoltunk a híres töltött gombóckák közül. Mivel nem volt túl sok időnk itt, kb. 1,5 óra, így elhatároztuk, hogy inkább egy másik alkalommal visszajövünk újra szétnézni.

Amikor Esztert megcsapja a büdös tofu szaga :)