Ma reggel (08.01.-péntek) arra keltünk, hogy szakadt az eső. De nem volt mit tenni, menni kellett a beiratkozásra. Úgy éreztük, hogy csak szemerkél, de ennek ellenére szinte bőrig áztunk, pedig tényleg csak csöpörgött. Útközben egy kínai néni nagyon kedvesen utánunk is szólt, hogy hát nincs esernyőnk, és karon fogott bennünket és elkísért a szállodába, hogy ne ázzunk szét teljesen. Hát nem tudom otthon mikor történne ilyen.

Vártunk egy darabig hátha eláll, de nagyon nem akart, így úgy döntöttünk, hogy esős időre ajánlott programként, elmegyünk a Shanghai Múzeumot megnézni. Útközben enni szerettünk volna valamit, de egy kis aluljáróból kialakított plaza volt csak a metrómegállónál (mert hogy kipróbáltuk milyen is itt a metró), ahol elég kétes szagok áradtak ki a helyi étkezdékből, így inkább egy utcai árusnál ettünk zöldséges tésztát, amit csak úgy mertünk megvenni, hogy ketten egyet ettünk. Hát lehet jól tettük, mert ízre nem volt rossz, de elég olajos volt.

A múzeumba nem kellett sokat sorba állni, viszont itt is, úgy mint a metrón biztonsági kapu, táska átvizsgálás, minden volt. Hatalmas épületben van a múzeum, minden emeleten más kiállítási téma van (volt kalligráfia, selyemfestés, bútorok, pénzérmék, bronzkori terem is). Rengetegen voltak, mindenütt nyüzsögtek, nem úgy mint nálunk a múzeumokban, ahol inkább kripta hangulat uralkodik. Itt voltunk zárásig, így visszafelé elég sokan voltak már a metrón, de még mindig nem érzem azt a hatalmas tömeget, mint amit mondtak, hogy számítani lehet rá.

Shanghai Múzeum

Ma szembesültünk először, hogy most már nem csak megbámulnak minket, hanem fotóznak is. Emberek fordultak meg utánunk az utcán, mutogattak és fotóztak minket. Volt, hogy fotózkodtunk a múzeum előtti parknál és láttuk, hogy bökdösik egymást az emberek, hogy minket fotózzanak. Egy kislány a metrón is, úgy megörült nekünk, még integetett is mikor leszálltunk. Ő is fotózni akart, de az anyukája nem engedte neki. :)

Sajnos vacsoráznunk sem sikerül rendesen. Úgy gondoltuk, hogy tegnap olyan jól kinéző kaják voltak a Carefour-ban, hogy majd ma veszünk ott vacsorát, de sajnos elfogyott, így vettünk instant tészta levest (gondoltuk jó lesz vészhelyzetre), és elmegyünk megnézzük az egyetemen lévő ebédlőt. Sajnos a kantin zárva volt már 18:30kor zár, így maradt a tésztaleves. Hát ezzel sem volt szerencsénk, mert hiába kóstolgattuk meg a hozzávalókat, és nem raktuk bele amit úgy gondoltunk, hogy nem finom, a végén az illata inkább hasonlított döglött kutya szagára, mint egy jó kis levesére, így a kukában landolt. A vacsoránk így egy nagyon finom mangó volt (ez volt a mai gyümölcskostoló), koktélparadicsom, ami olyan volt mint otthon, csak itt 100 Ft volt egy kiló belőle, és a tegnapról megmaradt kínai kenyérkék voltak.  Ma sajnos nem sikerült jóllaknunk, de remélem, hamarosan ráérzünk az itteni evés ízére, és mikéntjére.

Egyébként az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Nyugodtan merünk kérdezni, és használni a nyelvet, csak sokan azt gondolják, hogy ha el tudunk egy mondatot mondani, érteni is fogjuk a választ :)

Hát sajnos korgó hassal feküdtünk, és azzal is ébredtünk ma (08.02. szombat). Így a teszt megírása után (amiről inkább nem nyilatkoznék :), próbáltam írogatni, majd látjuk, hogy hogy sikerült) elindultunk másik irányban, hogy felderítsük, hátha arra adnak valami ehetőt. És kiderült, hogy eddig elég rossz helyen kerestünk magunknak enni. Útközben vettem egy nagyon cuki esernyőt, mert ma is szakadt az eső, és elegem volt, hogy állandóan szétázunk, és megkerestük az egyetemen lévő éttermet, ahol végre jól laktunk.

A mai ebéd- 8 yüen volt :)

Így teli hassal vágtunk neki a mai úti célunknak a Luxun Parknak, ami arról híres, hogy hihetetlen módon a parkban Petőfiről van állítva szobor, és a Szabadság szerelem című verse kínaiul is ki van rá írva. Itt hihetetlen módon pörög az élet. Nénik, bácsik kártyáznak az utcákon, a parkban táncolnak, sétálnak, tornáznak, sőt valami búgócsigához hasonló játékot is játszottak. Annyira néztük őket, hogy az egyik bácsi még meg is invitálta Esztert, hogy próbálja ki! :) Nagyon vicces volt.

Élet a Luxun Parkban

Amikor Eszter beáll játszani ... vicces volt

Miután eléggé viharos szél kerekedett gondoltuk, visszamegyünk a hotelba, de sajnos jócskán eltévedtünk így a kb. 15 perces utat 1 óra alatt sikerült megtennünk. Viszont, így láthattuk egy kicsit Shanghai igazi arcát, nem csak a turistás helyeket.

A vacsora ma a PizzaHutban volt. A városban iszonyat tömeg volt, mivel kiderült, hogy azon kívül hogy itt ma van Valentin nap, és az éttermek előtt az utcán ülnek az emberek 10-15 ötösével asztalra várva, ma itt játszott Shanghai-Pekinggel egy örökrangadót, így egy hatalmas szurkolói tömegbe keveredtünk. Még jó, hogy időben hazajöttünk, mert az itthon játszó Shanghai 3-1-re ki is kapott, így biztos volt jó kis hangulat a metrómegállóban. :)

Összefoglalva az eddigi benyomást: az emberek nagyon kedvesek, a város eddig nem szmogos, nincs akkora tömeg, amire számítottunk, az autósok őrült módjára közlekednek és a nap 24 órájában nyomják a dudát, és van itt a városnak egy jellegzetes hangja, amit eddig a közeli metrónak tanúsítottunk, de ahogy Zsófi kóreai szobatársa mondta, ezek valami bogarak, amiket ezt a szörnyű hangot adják, amit mindenhol hallani lehet.

Közkívánatra rakok fel pár képet is :)