Hogy folytassuk a kínai bevásárlást, piacon is voltunk. Itt a közeli market, a Mars tér csarnok kb. negyede, de hát választékban ott sem szerénykednek a helyiek.

Először a szag az ami megcsapja az ember orrát, de rögtön felül is múlja az a hihetetlen hangzavar, amivel az árusok próbálják eladni a dolgokat. Nem nehéz elképzelni, milyen az, amikor összezárnak, úgy 50 kînait, akik egymást túlüvöltve próbálják csalogatni a vevőket. Ildikó mondta, hogy elmegyünk egyik nap záráskor, amikor ezt a hangerőt megtízszerezik, hogy még a maradék is elfogyjon.

A zöldséges, húsos részt elhagyva, egy park vezet át a helyi Cserepes sorra, ahol megint csak furcsábbnál furcsább dolgokat találhatunk, mint például, a kis golyóba zárt tücskök, amit házikedvencnek kínálnak.

A parkba, kisebb tömeg vergődik össze, és énekelnek, csak mert a szívükből ez jön. Senkit nem érdekel a másik, mindenki egyszerűen jól érzi magát.

Itt isteni kínai palacsintát árulnak (ez a fő étel, amit itt eszünk, mert isteni, és ahány árus annyiféleképpen készítik el). A bácsi meg is engedte, hogy felvegyük, hogyan készíti.

Ami még eltérő az otthoni dolgoktól, hogy ha az ember bevásárolt, kiénekelte magát, rögtön beugorhat a helyi borbélyhoz akik a piac körül a kis mobil standjukon várják a kuncsaftokat.